Kérdés:

1Móz 2,18: És monda az Úr Isten: Nem jó az embernek egyedül lenni; szerzek neki segítő társat, hozzá illőt. Egy korábbi igehirdetésben azt hallottam, hogy az asszony a férfi segítőtársa, és nem fordítva. Manapság mégis úgy tűnik, mintha megfordult volna a dolog.

E szerint az Ige szerint a feleség nem is kérhet segítséget a férjétől? Ellenben, ha a férj kér segítséget, akkor a feleségnek mindent azonnal félre kell tennie, és segítenie kell? Előfordulhat-e átmenetileg, hogy a férj lesz a feleség segítő társa, (pl. betegség esetén)?

Válasz:

A segítőtárs kérdése nem ezen dől el, hogy pl. ha a feleség beteg, akkor a férj segít-e a feleségének. Persze, segítsen, de attól még nem a férj lesz a feleség segítőtársa. Nem az a lényeg, hogy ha a férj kér segítséget valami munkában a feleségétől, akkor a feleség mindent azonnal tegyen félre. Van olyan munka, amit hirtelen nem tud abbahagyni, és a férjének való segítés néhány percet még várhat. Ezek naponta szeretetben megoldódnak. 1Kor 16:14 Minden dolgotok szeretetben menjen végbe!

A segítőtárs kérdésében nagyobb dolgokról van szó.

Arról, hogy az egész családért, a család minden dolgáért, annak az irányításáért Isten előtt a férfi a felelős. A férj szabja meg az irányt, különösen a szellemi dolgokban. Persze hallgassa meg a felesége véleményét, és azt szeretetből vegye figyelembe, de a döntésért ő a felelős. A döntés után a feleség segítse, támogassa a férjét. Pl., hogy hol lakjanak, hol és mit dolgozzanak, a gyerekek iskoláztatása és nevelése. A házirend kialakítása. Melyik gyülekezetbe járjanak. A férj és a feleség szellemi kapcsolata, együtt-imádkozás, a gyerekekkel való igei foglalkozás, kikkel tartsanak szorosabb szellemi kapcsolatot, stb.

Persze ha a férj nem hívő, nehezebb a kérdés. A hívő asszony engedelmeskedjék a férjének a földi dolgokban, olyanokban, ami nem ütközik Isten Igéjével. Ha úgy látja, hogy a férje nem jól gondol valamit, szóljon a férjének, de ha a fértje nem hallgat rá, engedelmeskedjen neki, ha az nem bűnös dolog.

Tudom, hogy a modern világban nem így gondolkoznak. De Isten így rendelkezett, és Ő jól rendelte el ezt is. A férjet, a férfit kevésbé befolyásolják a gonosz, sötét szellemi hatalmak. Nem véletlenül ment a Sátán Évához. A férjeket a feleségük tudja befolyásolni, ezért írja az Ige: 1Tim 2:11-14 Az asszony csendességben tanuljon teljes engedelmességgel. A tanítást pedig nem engedem meg az asszonynak, sem hogy a férfin uralkodjék, hanem legyen csendességben. Mert Ádám teremtetett elsőnek, azután Éva. És Ádám nem csalattatott meg, hanem az asszony megcsalattatván, bűnbe esett. Ádámot Éva vitte bele a bűnbe! Ezért gondolják meg a feleségek, hogy mire akarják rávenni a férjüket!

A kérdező azt írta: „az asszony a férfi segítőtársa, és nem fordítva. Manapság mégis úgy tűnik, mintha megfordult volna a dolog”.

Valóban megfordult sok házasságban és sok családban. Ennek az oka az, hogy más viszonylatban is megfordult az alá- és fölé rendelés isteni rendje. 1Kor 11:3 Akarom pedig, hogy tudjátok, hogy minden férfiúnak feje a Krisztus; az asszonynak feje pedig a férfiú; a Krisztusnak feje pedig az Isten. Más helyen beszél az Ige arról, hogy a szülők a gyermekek fölé vannak rendelve, és fogadjanak szót a szüleiknek. Tehát a főségi sorrend felülről lefelé ez: Isten, J. Kr., férj, feleség, gyermek.

Annak idején Kiss prof a tenyerével mutatta. A hüvelykujj (Isten) felül, a kisujj (gyermek) alul. Aztán megfordította a tenyerét, és azt mondta, a sátáni sorrend ez lett: felül a gyermek (kisujj), alatta a feleség, alatta a férj, aztán J. Kr. és legalul Isten. A gyermek parancsol úgy, hogy a szülők minden kívánságát teljesítik. Ez azért alakult így, mert Isten kívánságát, az Ő akaratát semmibe veszi az ember.

A bűn következménye, hogy egyes férfiak visszaéltek Isten rendjével, és a nőkön kegyetlenül uralkodtak. Erre a nők fellázadtak, és az egyenjogúságukért harcoltak. Megkapták: választói jogot kaptak, munkát vállalhatnak, vezetők lehetnek. De ezzel csak a terhük lett nagyobb. Ráadásul a család is megsínyli. A gyerekek, a férj és a feleség is, mert a családi élet a munkahely alá lett rendelve.

A hívő családoknak is nehezebb lett, mert az egész társadalmi berendezkedés ennek megfelelően alakult. Pl. a hívő anyáknak is munkát kell vállalni, de a háztartás és a gyermeknevelés terhének nagy része a feleségeké, az anyáké maradt.

Az Ige azonban nem változott. Tit 2:4b-5 férjüket és magzataikat szeressék, Legyenek mértékletesek, tiszták, háziasak, jók, férjüknek engedelmesek, hogy az Isten beszéde ne káromoltassék. 1Pét 3:7 A férfiak hasonlóképpen, együtt lakjanak értelmes módon feleségükkel, az asszonyi nemnek, mint gyöngébb edénynek tisztességet tévén, mint akik örökös társaik az élet kegyelmében; hogy a ti imádságaitok meg ne hiúsuljanak.

Tehát a feleség a férj segítő társa. A hívő feleség a hívő férjnek ezen felül még örökös társa is az élet kegyelmében. Ezért a férj szeresse és becsülje meg a feleségét. A feleség engedelmeskedjen a férjének, mert a férfi része a felelősség, az asszony része az engedelmesség. Ámen.